Chapter Nine ~ 'Believe'

When I Look At You

-Én.....Én...Izé..Szóval, ez nehezebb, mint gondoltam volna. Sa..Sajnálom. Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled, és hogy elküldtelek, csak tudod nagyon felcseszték az agyamat.-bökte ki nagy nehezen ezt a pár szót. Jól esett, de nem akartam kimutatni. Ennyivel még nincs elintézve, ez az egész. Pár percig, csak üveges tekintettel meredtem magam elé, ami szerintem Őt is megijesztette. Meglóbálta kezeit arcom előtt, aminek hatására feleszméltem. Szemeibe néztem, de kár volt. Teljesen elvesztem bennük. Láttam a szemében a megbánás egy apró szikráját, talán ez késztetett a következő cselekedetemre, amivel még magamat is sikerült meglepnem.

-Felejtsük el.-suttogtam halkan, mire Ő bólintott. Nem ment el, várt valamire. Nem tudom mire, de ha azt hiszi, hogy most majd a karjaiba fogok omlani, és puszipajtások leszünk, akkor nagyon is téved. Elégszer alázott már meg ahhoz, hogy tudjam, újra és újra megteszi. Miután rájött, hogy ez nem fog megtörténni, elment, én pedig visszahajtottam fejemet a padomra, s úgy feküdtem ott, szinte egész nap. Nem volt kedvem a társasághoz, a többiekhez, akik éppen nagyon boldogok voltak. Ezzel persze semmi baj, örülök, hogyha boldogok a barátaim, csak semmi kedvem az Ő boldogságukat nézni, mikor én pedig teljesen kivagyok készülve lelkileg. Az a legrosszabb az egészben, hogy elkezdtek bennem kialakulni az érzések Justin iránt, és tudni azt, hogy Ő nem viszonozza ezeket, felemészt.

***

-Blake! Ez mióta van itt? És én miért nem tudok róla?-kérdezte idegesen Lola, aki a sikeresen kiszúrta a csuklómat díszítő, számára eddig ismeretlen tetoválást. Igen, kettő tetkóm van. Az egyik, amit már Justin is kiszúrt, a lapockámon lévő pitypang, de van egy a csuklómon, amiről senki sem tudott. Persze Lolával eljöttünk vásárolni, és valahogyan kiszúrta. Épp ezért nem mutattam meg nekik, mert tudtam, kiakadnának.

-Lol! Nagyon régóta itt van, és kérlek értsd meg, hogy pont ezért nem tudsz róla. Mert kiakadtál volna, ha elmondom. Ne haragudj.-mondtam, s bevetettem a kiskutya szemeket, melyeknek legjobb barátnőm nem tudott ellenállni, s szorosan magához ölelt.

-Dehogy haragszom. Bolond.-nevetett, majd egy kicsit összeborzolta hajamat, amitől én is elnevettem magam. Amúgy egy nagyon jó délutánt töltöttünk együtt, ami teljesen elfeledtette velem Jusst. Én vettem magamnak egy új Vans cipőt, Lola pedig egy nagyon csinos ruhát vett, ugyanis közeleg Serena szülinapja, amit egy hatalmas bulival fogunk megünnepelni, Lol pedig állítja, hogy egy ilyen bulira mindig új ruha kell, nem egy olyan, amit egyszer már viseltél valahol. Elindultunk hazafelé, az út viszonylag csendben telt. A pláza körülbelül húsz percre van tőlünk, így hát gyalog jöttünk. Már majdnem otthon voltunk, mikor Lola megtörte a csendet.

-Egyébként nagyon tetszik.-mutatott mosolyogva a csuklómon díszelgő 'Believe' feliratra. Én kicsit elpirultam, amit Ő is észrevett. Halkan felkuncogott, majd oldalba bökött, ettől én egy picit megugrottam, mivel iszonyú csikis vagyok. A zene már messziről üvöltött, s mikor beléptünk a lakásba, furcsa látvány tárult elém, ami nem csak nekem, de Lolnak sem tetszett. Mi arra számítottunk, hogy majd Serenát és Austint találjuk otthon, de ott volt még Ryan, Bella, valami ismeretlen csaj, akin egy kiló vakolat volt, és úgy nézett ki mint egy ronda Barbie baba, és.....Justin. Austin és Serena a kanapén falták egymást, Ryan és Bella táncoltak, az ismeretlen cicababa pedig Justinra volt teljesen rámászva. Beszéltünk Serenával, de Ő azt mondta, hogy Ők az Ő vendégei, és addig maradnak ameddig akarnak. Nem is értettem, hogy mi baja, de kifejezetten bunkó volt. Dühöngve mentünk fel a szobánkba, s az ajtók előtt elválltunk, Lola bement a sajátjába, én pedig az enyémbe. Az ajtómat kulcsra zártam, majd elsiettem fürdeni. Mikor végeztem belebújtam egy extra mini nadrágba és egy trikóba, s ledőltem az ágyamba. Az órára pillantottam. 22:02. Holnap iskola, de a zene még mindig nem kussolt el. Idegesen téptem fel szobám ajtaját-előtte kinyitottam kulccsal-majd lerohantam a lépcsőn. A zene üvöltött, az üveg Martini már üres volt. Serena még mindig Austin ölében ült, s egymást falták, Ry és Bella valamin nevettek, Justin pedig, a számomra még mindig ismeretlen cicababával hetyegett. Odaléptem a hangfalhoz, s kikapcsoltam a zenét. Erre mindenki rám kapta a tekintetét.
-Ne máááá'! Elrontod a bulit B! Inkább gyere és élvezd velünk!-üvöltött rám Ryan, s közben végig kuncogott. Ideges pillantásokat vetettem, a már tök részeg fiúra, majd végignéztem a többieken. Idegesnek tűntek, de nem érdekelt.
-A bulinak vége!-üvöltöttem el magam, majd felrohantam az emeletre. Végre kuss volt. Kuss, öt percig. Aztán ezek az idióták visszakapcsolták a zenét, s folytatták amit elkezdtek. Ideges voltam, mert nem tudtam aludni. Ha nem alszom ki magam, akkor biztosan hisztis, és nyűgös leszek másnap, ezt pedig utálom. 23:18. Még mindig buliznak. Dühösen forgolódok az ágyban, egyszer csak meghallom, hogy nyílik az ajtó. Nem foglalkozom vele, úgy csinálok, mintha aludnék. Az illető mellém lép, leguggol, nyom egy puszit a homlokomra, majd suttogva megszólal.
-Ha tudnád mit érzek..-majd nagyot sóhajt, s kimegy Justin (!!!).