Chapter Fifteen ~ All Blacked Out

Catch Me

Aztán valami történt. Justin engedett a szorításán, lendülő kezét pedig leeresztette. Megvető pillantásokat lövellt felém, aztán otthagyott. Egyedül, összetörve. Szemeim könnybe lábadtak, de gyorsan letöröltem, s visszamentem a többiekhez. Egyszer csak Diana bukkant fel. Mindenki örült neki, s mosolyogva üdvözölték. Justin pedig egy hatalmas csókkal. Nekem ennyit elég volt látnom, elköszöntem a többiektől és elindultam haza. A sötét utca félelmetes volt, így lépteimet sietősre vettem, s viszonylag gyorsan értem haza. Miután beléptem az ajtón, s ittam egy pohár vizet,  a 'buliszettemet' pizsamára cseréltem, majd bedőltem ágyamba. Szememre nem jött álom, folyamatosan a mai nap eseményei játszódtak újra és újra fejemben. Ahogyan Serena örül nekem, Ryan hitetlenkedő tekintete, Justin magasban lendülő karja, aztán az a hanyag, megvető pillantása, mellyel távozásom előtt vizslatott. S az egészben az fáj a legjobban, hogy nem viszonozza érzéseimet. Míg én szeretem Őt, addig Ő szórakozik velem.. Nagy eszmefuttatásomnak az vetett véget, hogy: elaludtam.

***

Becsengetés előtt fél perccel estem be az órára. Már mindenki bent volt, köztük az osztályfőnök is, ki szúrós pillantásokkal ajándékozott meg. Lehajtott fejjel sétáltam el padomig, majd levágtam magam, Serena mellé. Osztályom többi tagja - barátnőimen kívül - szúrós pillantásokkal jutalmazott. Van egy olyan érzésem, hogy kitudódott a Ryannal való szakításom, s most én leszek az első számú főutálat, amiért összetörtem szegény fiú szívét. Én is sajnálom, de itt az ideje felnőni, és továbblépni. Nincs igazam? Mikor becsöngettek, Mrs. Prescott megköszörülte torkát, ezzel jelezve: csendet akar. Az osztály elhallgatott, Ő pedig belekezdett mondandójába.

-Mint tudjátok, ma kerül megrendezésre az éves álarcosbál, melynek témája a tél. Mindenkit szeretnék kérni, hogy téli hangulatú ruhában jelenjen meg, álarccal. Nem szeretnék rózsaszín miniben rohangáló, csupasz arcú lányokat látni az osztályból.-mondta szarkasztikusan. A bál.. minden évben megrendezésre került, de eddig én még sosem jelentem meg, viszont ez az év más lesz. Biztos vagyok benne, hogy ott leszek, és én is erősíteni fogom, a csinos lányok táborát. Igen! Szép leszek.-Továbbá a holnaputáni nap folyamán sort kell kerítenünk az osztálykarácsonyra is, mely a következőképpen fog zajlani: most mindenki húz egy nevet ebből a kosárból, senkinek nem mondja el kit húzott, s a papíron szereplő személynek kell ajándékot vennetek. Nincs újrahúzás! Nincs hiszti!-szögezte le, aztán körbement, kezében egy kisebb kosárral, mely televolt papírfecnikkel. Én szerencsétlen kihúztam Bellát, aminek nem igazán örültem.

Mit lehet egy olyan lánynak venni, aki utál, és akinek már mindene megvan? ~ tettem fel a kérdést magamban.

***

Mivel fogalmam sincs, mit is kéne felvenni egy 'tél' témájú bálba, ezért a fekete-fehér-vörös trió mellett döntöttem, mely úgy nézett ki, hogy: fekete tűsarkút húztam lábamra, testemet egy felül csipke, alul selyem ruha fedte, mely a földet súrolta, ajkamra tűzvörös rúzst kentem, maszk gyanánt pedig egy fehér, mindenféle mintás/farmás darabot választottam. Hajamat befontam, s készen is voltam, indulhattam a bálra. Serena és Lola a partnereikkel mentek (Lolt elhívta egy végzős srác), így én Clairevel tartottam. Ő nyolcra jött át hozzám, s megállapíthattam, csodásan fest, a kék aszimmetrikus ruhájában, fekete maszkkal, fekete cipővel.
-Gyönyörű vagy!-jegyezte meg mosolyogva C, mire én egy "Te sem panaszkodhatsz!"-szal lerendeztem. Az út az iskoláig csendben telt, aztán mikor beértünk, kettéváltunk. Őt felkérte egy végzős fiú táncolni, én pedig elmentem inni valamit, aztán felültem a lelátóra, s csendben figyeltem az eseményeket. Egyszer csak egy kézre lettem figyelmes, mely vállamon pihent meg. Odakaptam tekintetem. Egy fiú volt. Sötétkék vászonnadrág, szmoking, nyakkendő, maszk. Haja az égbe meredt, s biztos voltam benne, hogy Justin az.
-Felkérhetem egy táncra a szépséges kisasszonyt?-kezdte az udvarolást, tehát Ő nem ismert fel engem.
-Nem.-feleltem közönyösen, abban reménykedve: elmegy.
Nem tette. Levágódott mellém, s arcomat kezdte fürkészni.
-Ismerjük egymást?-tette fel a kérdést, én pedig cinikusan felnevettem.
-Túlságosan is.-kaptam rá tekintetem, szemöldökömet pedig felvontam. Ajkai enyhén elnyíltak egymástól, úgy nézett rám.
-Blake?-tette fel a kérdést, én pedig nem titkolóztam tovább. Bólintottam egyet, Ő pedig nem várt dolgot tett.
Felpattant mellőlem, s elindult. Én pedig nem bírtam megállni, hogy ne üvöltsek neki oda:
-Szánalmas vagy, Bieber!
Erre felkapta a fejét, s visszaindult felém. Csuklómért nyúlt, melyet sikeresen kapott el, felrántott a padról, így szembekerültem vele. Fel kellett rá nézzek, mert legalább egy fejjel magasabb mint én. Alig fért el egy papírlap testeink köztünk, hallottam gyorsuló levegővételét, éreztem bőrömön leheletét. Csuklómat egyre erősebben szorította, melynek hatására felszisszentem. A következő eseményekre homályosan emlékszem. Minden olyan gyorsan történt. Justin arcomat kezei közé fogta, s lágyan kezdett csókolni, nem volt időm viszonozni tetteit, mert valaki lekapta rólam Jusst, s földre terítette. A fiú Justinon feküdt, s püfölte Őt. J visszatudott volna ütni, de nem tette. A körülöttünk lévő személyek a fiúk köré gyűltek, így én a körön kívül ragadtam. Ideges voltam, ugyanakkor zaklatott is. Mivel a kör egyre csak nagyobb, és nagyobb lett, elhagytam a tornatermet, kiléptem a hűvös decemberi éjszakába, s helyet foglaltam egy padon. Szememből a könnyek vízesést megszégyenítően kezdtek folyni. Talán most jött ki rajtam az a sok rossz, mely az elmúlt hónapokban történt velem.. Annyira gyorsan megváltozott minden. Nemrég még az a duci, vörös hajú kilencedikes lány voltam, akit mindenki csúfolt, ma meg már egy 'érett nő' vagyok, aki ráadásul szerelmes is. Nehéz ezt a sok dolgot egyszerre megemészteni, főleg, hogy senki sem segít benne. Nincs anya, nincs apa, a barátaimat nem akarom terhelni a gondjaimmal, hiszen Ők boldogok, Justin kiröhögne, Ryan utál... senkim sincs. Egyedül maradtam. A könnyeim még mindig folytak, mikor eszembe jutott Justin. Miért nem ütött vissza? Megtehette volna, de Ő tűrte az ütéseket. Ki lehet az, akinek nem üt vissza? Kinek volt rá oka, hogy rátámadjon? S ekkor bevillant egy név. Ryan. Justin sosem ütné meg a legjobb barátját, és Ryannak volt is rá oka, hogy megverje Justint. De, hogyan került oda olyan gyorsan? Hiszen nem volt ott. És honnan tudta, hogy mi vagyunk azok? Fogalmam sincs. És ami a legfontosabb.. Justin miért csókolt meg? Megint kihasznált? Annyi kérdés, melyekre nem kaptam választ, s melyek fejemben kavarognak..

Nem tudom mennyi ideig ültem ott. Könnycsatornáim már kifogytak, s üveges tekintettel ültem a padon és a semmibe bámultam. Aztán arra eszméltem fel, hogy egy lány közeledik felém. Mindig szépen csillogó szemei dühben forogtak, arcáról lerítt a harag, és az utálat. Kezét magasba lendítette, majd jobb keze arcomon csattant, aztán minden elsötétült...