Chapter Twenty-Seven ~ The Message

Dare 

A kijelzőn pedig Harry neve villogott. Mosolyogva vettem fel, s szóltam bele.

- Igen? - kérdeztem, a vonal másik végéről pedig egy sóhaj hallatszott.

- Szia, Blake. Ráérsz most? Be szeretnék neked mutatni két személyt - nem láttam, de hangján tisztán hallottam, hogy mosolyog. Nem akartam, és nem is tudtam neki nemet mondani, így azonnal beleegyeztem. Mivel semmit nem ismerek itt, Párizsban, ezért lediktáltam neki a címet, Ő pedig azt mondta: hamarosan ott vagyok. Ezzel letette a telefont. Mielőtt összekészülődtem volna, megnéztem az időt. 15.13 volt. Ezek után magamra kaptam egy virágmintás, combközépig érő, spagettipántos ruhát, és egy fekete topánkát, hajamat átfésültem, aztán vártam, hogy Harry megérkezzen. 15.35-kor kopogást hallottam, én pedig boldogan rohantam, hogy ajtót nyissak. Mikor nagyra tártam, egy hatalmas mosollyal, göndör fürtökkel, és két smaragdzöld szempárral találtam szembe magam. Arcomra mosoly kúszott, és megöleltem Harryt, aztán mielőtt távoztunk volna, hagytam egy rövid üzenetet Oliviának.

Mikor megérkeztünk a találkozóra, két lány várt ránk. Egy vörös hajú, alacsony, gyönyörű lány, aki fekete rövidnadrágot, és fehér, flitteres, pánt nélküli toppot viselt, bokacsizmával, és egy másik, szőke hajú lány, aki akár modell is lehetett volna. Tudtam, hogy a vörös lány lesz Sophie, de a másik szépségről fogalmam sem volt.

Megálltunk előttük, Harry megölelte mindkét lányt, aztán a szőke felém fordult.

- Salut, ravi de vous rencontrer - mondta, én pedig kétségbeesetten pillantottam Harryre. Persze értettem, amit mond, de ki nem állhattam, ha franciául kellett társalogjak.

- Ők csak franciául beszélnek? - kérdeztem zavartan, mire mindhárman felkacagtak, aztán a szőke lány megszólalt, de most az én nyelvemen.

- Csak szórakozok. Egyébként Aubrey vagyok - mosolygott, aztán a vörösre mutatott. - Ő pedig Sophie. Harry barátnője, és az én unokatestvérem - bólintottam, és próbáltam elraktározni az információkat.

- Hová megyünk? - szólalt meg végre Sho is, Harry pedig rám pillantott. Pont rám, aki még sosem járt Párizsban. Vállat rántottam, Aubrey szemei pedig felcsillantak.

- Mutassuk meg neki az Eiffel-tornyot - adta ki az utasítást, én pedig elmosolyodtam magam. Mindig is kíváncsi voltam arra a gyönyörű helyre, amit eddig csak képeken láthattam, most meg itt az alkalom, s testközelből csodálhatom meg. Már éppen indulni készültünk, mikor telefonom pittyegni kezdett. Sms-t kaptam. Meglepődve olvastam a rövid üzenetet, fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet az, s hogy mit akarhat. Ez pedig egy módon derülhet ki, mégpedig ha odamegyek.

- Srácok, nekem most haza kell mennem. Nagyon sajnálom, tényleg. Valamikor máskor ígérem bepótoljuk - mentegetőztem, Ők pedig bólintottak. Elbúcsúztunk, aztán az errefelé tartó útvonalon hazasiettem. Mikor megérkeztem, a többiek -kivéve Amelia- már ott voltak.
- Sziasztok! - mondtam kedvesen, hiszen bármennyire is zaklatott voltam, nem akartam velük undok lenni. Kedvesen mosolyogtak rám, aztán Oliv azonnal beszélni kezdett. Tekintettel arra, hogy össze kellett készülődnöm, és el kellett találnom a Louvrehoz, leállítottam nagynénémet, aki furcsa pillantásokat lövellt felém. - Készülődnöm kell, Oliv néni! Megbeszéltem este hétkor egy találkozót, egy ismerősömmel - hazudtam neki szemrebbenés nélkül, bár eléggé nehezemre esett. Nem szerettem hazugságokkal teletömni a fejét, de tudom, hogyha az igazat mondom el neki, akkor nem enged el.
- Ó, semmi baj - mosolygott, én pedig hálás pillantásokat vetettem rá, aztán felrohantam az emeletre. Lezuhanyoztam, és a bőröndömből -még nem pakoltam ki- elővettem pár ruhadarabot. Magamra öltöttem egy világoskék forrónacit, és egy fekete trikót, amire fehérrel az alábbi volt írva: Runaway. Mikor kész lettem, már hat óra múlt. Sebembe dugtam mobilom, és sietve rohantam el otthonról, egy gyors búcsúzás után.
Mikor már jóval elhagytam a házat, jöttem rá, hogy fogalmam sincs, merre is kell mennem. Gondoltam megkérdezek valakit, így bevetettem magam, és kerestem egy szimpatikusnak tűnő hölgyet, akitől aztán megkérdeztem, hogy hol találom a múzeumot.
- Excusez-moi, pourriez-vous me dire où trouver le musée du Louvre? - mosolyogtam rá kedvesen, mire Ő gyorsan eligazított. Meglepett, hiszen úgy tudom, a franciák bunkók, de ezek szerint vannak kivételek. Hát, kellemeset csalódtam. Az út viszonylag nyugodtan telt, mikor félúton járhattam, már sötétedett, de az mindenképpen megnyugtatott, hogy az utca nyüzsög a turistáktól. A Louvre előtt voltam, 19.12-kor. Az épület még nyitva volt, de be már nem lehetett menni, én pedig kezdtem úgy érezni, hogy hiba volt egyedül odamennem...

folytatás hat komi után..:)